A rendszerváltozást követõen egyre több erõszakos bûncselekményt követtek el, egyre több polgár vált brutális támadások áldozatává, s szenvedett jóvátehetetlen anyagi kárt, testi vagy éppen pszichikai sérelmet. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy e bûnesetek nem csak a sértettet, hanem családját, környezetét is a tönk szélére sodorhatják és jórészt egzisztenciálisan kilátástalan helyzetbe kényszeríthetik.     

A bûncselekmények áldozatai kártalanításának szükségességét Európában már az 1970-es években felismerték, és az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1977-ben (77) 27. számon ajánlást adott ki erre vonatkozóan. Ezt követõen 1983. november 24-én Európai egyezmény született az erõszakos bûncselekmények áldozatainak kártalanításról, melyet aláírtak az Európa Tanács tagállamai és az egyezményhez csatlakozó országok.

Mint azt fentebb már láthattuk 1999-ben Magyarországon is döntés született arról, hogy az erõszakos bûncselekmények áldozatai állami kárenyhítésben részesülhetnek. A 209/2001. számú Kormányrendelet szabályozza ezt a lehetõséget. A kárenyhítés pénzbeli támogatást jelent, melyet az áldozatnak, vagy hozzátartozójának kell kérnie az erre rendszeresített nyomtatványon. A nyomtatvány megtalálható a rendõrség áldozatvédelmi referenseinél, valamint a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány munkatársainál.     

Röviden szólva azok jogosultak a kérelem beadására (amennyiben megfelelnek a feltételeknek), akik maradandó egészségkárosodást, 90 napon túl gyógyuló, életveszélyes sérülést szenvedtek, illetve azok hozzátartozói, akik bûncselekmény következtében életüket vesztették.