Az Európai Unió a társadalmi bűnmegelőzésért. Az Amszterdami Szerződés

  Az Amszterdami Szerződésben foglaltak szerint az Európai Unió büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködési politikájának részévé vált a bűnmegelőzés. Ebben a dokumentumban a bűnmegelőzés magában foglalja a szervezett bűnözés és a kriminalitás egyéb formái elleni fellépést. Az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződés 29. cikke szerint „az Unió célkitűzése, hogy a büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a tagállamok közös fellépéseinek kialakításával, valamint a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésével és az ellene való küzdelemmel a szabadság, a biztonság és az igazságosság területén az állampolgároknak magas szintű biztonságot nyújtson.

Az ET rendkívüli ülése Tamperében

 Az Európai Tanács 1999. október 15-16. közötti, tamperei rendkívüli ülésén hozott döntésében azt hangsúlyozta, hogy a bűnmegelőzési szempontokat integrálni kell a bűnözés elleni küzdelembe. Szorgalmazta a nemzeti bűnmegelőzési programok továbbfejlesztését. Szükségesnek látta a legjobb gyakorlatok/programok cseréjét, a bűnmegelőzésért felelős illetékes nemzeti hatóságok hálózatának kialakítását, a nemzeti bűnmegelőzési szervezetek együttműködésének megerősítését, valamint az e célokat szolgáló közösségi finanszírozás lehetőségének feltárását.

Az EU-Bizottság bűnmegelőzési stratégiája

 Az Európai Bizottság a bűnmegelőzési stratégia elemeinek számbavételénél két fő csoportra osztja a kriminális jelenségeket:

 Az egyikbe tartoznak a hagyományos bűncselekmények (az emberölés, az erőszakos közösülés), a kevésbé súlyos, de gyakran előforduló bűntettek és vétségek (a lopás, az orgazdaság, a csalás), a különböző közösségekben, helyszíneken előforduló erőszakos cselekmények (az iskolai-, a családon belüli erőszak, a sporteseményeken előforduló erőszak), valamint a büntetőjogilag nem feltétlenül bűncselekménynek minősülő olyan antiszociális magatartások, amelyek feszültséget keltenek egy közösségben, csökkentik az emberek biztonságérzetét.

A másikba a szervezett bűnözés, ezen belül a nemzetközi szervezett bűnözés tartozik.

A bűnmegelőzés a Bizottság szerint olyan folyamatos és strukturált együttműködés vagy eseti kezdeményezés, amely hozzájárul a bűnözés mennyiségi és minőségi visszaszorításához. A társadalmi bűnmegelőzésben minden olyan személy és szervezet közreműködésére szükség van, amely hatással van a bűnalkalmak számának, a bűnokok hatásának, az áldozattá válás kockázatának csökkentésére. Így különösen számítani kell a helyi képviselők, a bűnüldöző és a büntető igazságszolgáltatás hatóságainak, a szociális intézmények, az oktatási rendszer, a széles értelemben vett egyesületek, az ipari-, bank- és a magánszektor, a tudományos kutatók, valamint a közvélemény és a média szereplőinek közreműködésére. A bizottsági anyag szerint a bűnmegelőzési programok alapvetően három területre, illetve célra koncentrálnak: (1) a bűnalkalmak redukálására; (2) a bűnözés növekedését elősegítő társadalmi és gazdasági tényezők hatásának csökkentésére; (3) az áldozatok tájékoztatására és védelmére, az áldozattá válás megelőzésére.

A bűnmegelőzés európai modelljét a Bizottság a büntető jogalkalmazási politika kiegészítőjeként tartja számon. A prevenciós stratégiák közös eleme a multidiszciplináris megközelítés.

 Az Európai Bizottság álláspontja szerint a kialakítandó uniós bűnmegelőzési stratégiának a nemzeti prevenciós politikák és az Európai Unió szintjén egyaránt működnie kell. Ezek azonban nem helyettesítik a nemzeti, a regionális és a helyi prevenciós politikákat.

Az EU bűnmegelőzéssel kapcsolatos célkitűzései a következők:

• Csökkenteni kell a bűnalkalmakat, növelni kell a valószínűségét annak, hogy a bűnelkövetőt megbüntetik, valamint redukálni kell a bűncselekményekből származó haszonszerzés lehetőségeit.
• Csökkenteni kell azoknak a környezeti tényezőknek a hatását, amelyek következményeképpen valaki a bűnözés vagy bűnismétlés világába kerülhet.
• Csökkenteni kell az áldozattá válás kockázatát.
• Növelni kell az emberek biztonságérzetét.
• Elő kell mozdítani és terjeszteni kell a jogkövető magatartás kultúráját és a konfliktusok erőszakmentes elhárításának módszereit.
• Elő kell mozdítani a „jó kormányzást, különös tekintettel a korrupció megelőzésére. Meg kell előzni a bűnözők beszivárgását a gazdasági, a társadalmi és a politikai struktúrába.

Prioritások az EU-ban

 Az Európai Unió bűnmegelőzési politikájának prioritásai a kriminalitás hagyományos területein belül a városi, a gyermek- és fiatalkori bűnözés és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények. A szervezett bűnözés megelőzésében a fejlett technológiákkal kapcsolatos bűnözés, az illegális kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem, a nők kizsákmányolása, a gyermekek szexuális zaklatása, a pénzhamisítás és a pénzügyi bűncselekmények elleni fellépésre kell koncentrálni.

 A tagállamok közötti bűnmegelőzési célú együttműködést erősítendő, az EU Tanácsa 2001. május 28-án határozatot fogadott el az Európai Bűnmegelőzési Hálózat felállításáról (a továbbiakban: hálózat). A hálózat létrehozásának célja a bűnmegelőzés különböző eszközeinek fejlesztése, és nemzeti, a helyi bűnmegelőzési tevékenység támogatása. Bár a hálózat tevékenysége a bűnözés minden formájára kiterjed, a határozat megerősíti a fiatalkori, a városi és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények prioritását. A hálózatban minden tagország legfeljebb három kapcsolattartó pontot jelölhet ki, amelyek közül az egyik a nemzeti kapcsolattartó pont.

Az Európai Unió Tanácsa az Amszterdami Szerződés és a Tanács tamperei ülésének következtetései alapján 2001. március 15-én keret-határozatot fogadott el az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról, melyben meghatározta az áldozat, az áldozatvédelem fogalmát. Előírta a tagországok számára azokat a normákat, amelyeket az áldozatok, a különösen veszélyeztetett áldozatok védelme, a másodlagos viktimizálódás elkerülése érdekében biztosítani kell.

EU PROGRAMOK

 Az EU Bizottság előterjesztése alapján került sor a Hippocrates- program kialakítására. A program célja a tagállamok köz- és magánintézményei közötti együttműködés előmozdítása, függetlenül attól, hogy szervezett bűnözésről vagy a bűnözés más formái elleni fellépésről van szó. Az együttműködés kialakítására irányuló projektekben a csatlakozó országok is részt vehetnek [2. cikk (1) bek.]. A tagállamok közötti együttműködés a képzésre, a tapasztalatcserére, a kutatásra, a szakmai találkozók megszervezésére és a tájékoztatásra irányulhat.

 2002. július 7-én a Bizottság a bűnözés elleni harc céljait szolgáló korábbi uniós programokat egyesítette és elfogadta az AGIS keretprogramot. A keretprogram 2003-2007 között az alábbi általános célkitűzéseket kívánja megvalósítani:

ˇ        Az európai politikák kifejlesztése, végrehajtása és értékelése a rendőrség és az igazságügyi együttműködés területén.

ˇ        Hálózati és kétoldalú együttműködések erősítése, az információk és tapasztalatok cseréje, a helyi és regionális együttműködés erősítése, valamint a közös képzések és tudományos kutatások szervezése.

ˇ        Az uniós tagállamok, a tagjelölt és harmadik országok közötti, valamint a megfelelő regionális és nemzetközi szervezetek közötti együttműködés kialakítása.

A program felhívja a figyelmet az új társadalmi bűnmegelőzési módszerekre, továbbá a közösségi támogatás feltételeire.

 Az ENSZ, az Európa Tanács és az EU ajánlásai és egyéb dokumentumai azt jelzik, hogy a bűnmegelőzéssel kapcsolatos teendők két területre koncentrálódnak: a szervezett, a határokon átlépő bűnözés elleni fellépésre és a bűnözés új formái elleni küzdelemre valamint a tradicionális bűnözés csökkentését célzó társadalmi-közösségi bűnmegelőzés területére. A szervezetek és módszerek különböznek egymástól, de találkozási pontjaik is vannak.

EURÓPA TANÁCS

MINISZTERI BIZOTTSÁG

R (87) 19. sz. javaslat

A TAGÁLLAMOKNAK A MINISZTERI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

A BŰNMEGELŐZÉS MEGSZERVEZÉSÉRE VONATKOZÓAN

(Elfogadta a Miniszteri Bizottság 1987. szeptember 17-én a Miniszterhelyettesek 410. ülésén)

A Miniszteri Bizottság, az Európa Tanács Törvényének 15. b cikke értelmében,  

Figyelembe véve az általános aggodalmat a bejelentett bűncselekmények növekvő számát, a törvényerejű megtorló intézkedések korlátozott hatását, a büntetőjogi rendszerek által elvégzendő további munka mennyiségét illetően;

 Tudatában annak, hogy szükséges a rendelkezésre álló források optimális felhasználása, fokozott erőfeszítések megtételével az áldozattá válás lehetőségének csökkentését és a büntetőjogi rendszer terhének enyhítését célzó bűnmegelőzési stratégiákra, amint azt az Európai Igazságügy-miniszterek 14. Kongresszusa is hangsúlyozta;

 Figyelembe véve a megközelítések sokfélesését ezen a téren, ideértve a bűnözői magatartással összefüggésbe hozható társadalmi tényezők befolyásolását (társadalmi megelőzés) és a bűncselekmények elkövetésének lehetőségeit csökkentő, illetve a felderítés lehetőségeit bővítő intézkedéseket (helyzeti megelőzés);

 Felismerve a társadalmi megelőzés fontosságát és a homogén, összehangolt intézkedések szükségességét ezen a téren, ugyanakkor különleges figyelmet fordítva a bűnmegelőzés helyzeti megközelítésére, amelynek jelentőségét a közelmúltban a kutatások is kiemelték;

 Figyelembe véve, hogy a bűnmegelőzés rendszerint különböző szintű eljárásokat követel, valamint hogy a megelőző intézkedések leginkább akkor ígérkeznek eredményesnek, ha a helyi körülményekre alkalmazzák és bizonyos fajta bűncselekményekre összpontosítják ezeket; 

Tudatában annak, hogy a hatékonyság érdekében a megelőző intézkedések a közösség aktív részvételét, illetve a rendőrség és egyéb lakossági vagy magánügynökség erőfeszítéseinek  amelyeket megkönnyíthet a specializált bűnmegelőzési szervek létrehozása összehangolását igénylik;

 Figyelembe véve, hogy bár a megfigyelő és biztonsági cégek bűnmegelőző funkciót töltenek be, intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy tevékenységük nem gátolja a rendőrség funkcióit és nem veszélyezteti az egyéni szabadságot illetve a közrendet;

 Figyelembe véve, hogy nagyobb az esély a bűnmegelőzési intézkedések eredményességére, ha azok a megoldásra váró problémának a megfelelő területen folytatott kutatással szerzett, alapos ismeretén alapulnak;

 Tekintetbe véve az Európai Igazságügy-miniszterek 14. Kongresszusának döntéseit és bűnözés kérdéseivel foglalkozó Európai Bizottság munkáját a közösségi illetve bűnügyi rendőrség kapcsolatának, valamint a lakosság és a rendőrség bűnmegelőzési együttműködésének terén.;

              I.      Javasolja, hogy a tagállamok kormányai a bűnözés megfékezése érdekében tegyék a megelőzést a kormányprogramok állandó részévé, hogy meghatározóak legyenek a konkrét intézkedési kötelezettségek és álljon rendelkezésre a szükséges hitel; ilyen összefüggésben pedig biztosítsák, hogy meglegyen a világos felelősség a kormányon belül a bűnmegelőzésért és annak fejlesztéséért.

           II.      Javasolja, hogy a tagállamok kormányai bűnmegelőzési ügynökségeket hozzanak létre, tartsanak fenn és támogassanak országos és / vagy regionális, valamint helyi szinten, az alábbi funkciókkal:

a)      információ-gyűjtés a bűncselekményekről és a bűnügyi tendenciákról, a különösen veszélyes bűnszervezetekről, valamint a megelőzési kísérletekről és ezek eredményeiről;

b)      megelőzési programok tervezése és alkalmazása, valamint kiértékelése;

c)      megelőző tevékenység összehangolása a rendőrség és más bűnmegelőzési szervek által;

d)      a lakosság aktív részvételének biztosítása a bűnmegelőzésben az intézkedések szükségességéről illetve módszereiről való tájékoztatás útján.

e)      Erőfeszítések a tömegmédia támogatására és összehangolására a bűnmegelőző tevékenység terén;

f)        Egyes bűncselekmények gyakorisága illetve más, a bűnmegelőzés szempontjából lényeges kérdések kutatásának kezdeményezése vagy támogatása;

g)      Döntéshozó testületekkel való együttműködés az ésszerű és eredményes bűnmegelőzés kialakítása érdekében;

h)      Kiképző programok elindítása a megelőzés terén;

         III.      Javasolja, hogy a tagállamok kormányai hozzanak létre, és ha kell, támogassák a specifikus bűnügyi kérdéseket érintő megelőzési programokat, amelyek a bűnelkövetés lehetőségeinek csökkentését és az elkövető felderítése lehetőségeinek bővítését célozzák. Tegyenek lépéseket az alábbi célok felé:

a)      a helyi térségben azonosítsák a bűnözés, illetve a bűncselekmények jellemzőit,

b)      inkább szülessenek tanulmányok a specifikus bűncselekményekről (pl.: lakásbetörés), mint a bűnözés széles, rosszul feltérképezett területeiről,

c)      azonosítsák a megelőző intézkedésekkel visszaszorítható bűncselekmény-fajtákat,

d)      azonosítsák a közösségen belüli lehetőségeket bűncselekmények elkövetésére,

e)      azonosítsák a megelőző intézkedések akadályait (pl.: anyagi eszközök hiánya, a lakosság részvétlensége, testületek közötti rivalizálás) és keressék a lehetőségeket az akadályok leküzdésére,

f)        biztosítsák a megfelelő testületek támogatását a megelőző intézkedésekben és a közöttük való szoros együttműködést,

g)      biztosítsák a programok életbe léptetésének összehangolását,

h)      tájékoztassák a lakosságot a programok életbe léptetéséről és támogassák az együttműködésben.

        IV.      Javasolja, hogy a tagállamok kormányai tartsák fenn és támogassák a kutatást a megelőzés terén, figyelembe véve az I. illetve II. részben említett szükségleteket. Ebben az összefüggésben külön figyelmet kell fordítani a megelőző programok kialakítására, amelyekhez az alábbiak szükségesek:

a)      a teljesítménybeli kritériumok meghatározása,

b)      összehasonlítás a kísérleti és az ellenőrzött területekkel vagy helyzetekkel a megelőző intézkedések bevezetése előtt és után,

c)      az eltolódás hatásainak vagy a bűnözés alakulásának becslése közbelépést követően,

d)      a megelőző eljárás költségeinek és hasznának becslése.

           V.      Javasolja, hogy a tagállamok kormányai:

a)      iktassák törvénybe, dolgozzák át, és szükség esetén egészíttessék ki a megfelelő szintű közhivatalok által azon szabályzatokat, amelyek a biztonsági vagy megfigyelő cégek kezdeti meghatalmazását, periodikus engedélyezését és rendszeres felügyeletét ellenőrzik vagy fogadtassák el a szakmával az ó saját szabályzataikat,

b)      határozzanak meg minimál-értéket azon esetekben, amikor az ilyen cégek látják el az állományt, ezzel biztosítva, hogy ez az állomány a rendőri uniformistól eltérő egyenruhát viseljen, rendelkezzen azonosító okmányokkal és részesüljön megfelelő képzésben, beleértve a büntetőjogi alapismereteket, a megfigyelési és biztonsági technikák, valamint az ilyen állomány kötelezettségeinek és felelősségének ismeretét, csakúgy, mint a megfelelő viselkedés normáit, főként a lakossággal szemben,

c)      segítse elő a pozitív kapcsolatokat a rendőrség és a megfigyelő és biztonsági cégek között, hogy az utóbbiak tevékenységük határain belül segíthessék az előbbit a bűnmegelőzésben.

Javasolja, hogy a tagállamok kormányai tegyenek meg minden szükséges intézkedést azzal a céllal, hogy nemzetközi együttműködés valósuljon meg a megelőzés terén, amint azt a jelen javaslat meghatározza.