Általános, történelmi tanulmányainkat uralkodókhoz, császárokhoz, királyokhoz és fejedelmekhez kötjük. Megismerjük nagy csatáikat, bemutatásra kerülnek a véres küzdelmek, ármánnyal teli belső konfliktusok, testvérháborúk. Ismereteket szerzünk az öldöklő küzdelmekről, vallásháborúkról.

Sokkal kevesebb szó esik azokról a köztes időszakokról,  amikor a kor társadalmi kutatói, gondolkodói az erőszak elkerüléséről az emberek kölcsönös megismeréséről, megbecsüléséről, a káros hatások elkerüléséről értekeznek, és folytatnak párbeszédet egymással.

A bűnt megismerjük, mint a társadalom egyik legveszélyesebb vadhajtását, és ehhez párosuló büntetéseket, kerékbe törést, karlevágást, felnégyelést, máglyahalált, felkoncolást, az embertelen börtönviszonyokat, a botozást stb.

A bűnmegelőzés ezekben a köztes időszakokban indulhatott fejlődésnek, és természetesen annak a felismerésnek eredményeként, hogy a bosszú, a megtorlás nem szünteti meg, és hosszabb távon nem csökkenti a bűnözést. A felismerés folyamatát a hazai és nemzetközi erőfeszítéseket és eredményeket szeretnénk önöknek bemutatni. Elindulunk Ádámtól, Évától és eljutunk a mai viszonyokig, lehetőségeink korlátjaihoz, a  kitörési pontokhoz.