lékkel él együtt. Akit a férje erõszakolt

meg, az a tettessel."

Egyre többet hallunk és beszélünk arról, hogy a bûncselekmények száma rohamosan nõ, elhatalmasodik és félelmetessé válik körülöttünk az erõszak. Sokszor emlegetjük, hogy "már az utcára sem lehet kimenni", mert az ember nem érezheti biztonságban magát. Mindeközben gondolunk-e arra, hogy az erõszakos bûncselekmények jelentõs részére nem a nyílt utcán, a sötét parkokban, de nem is bûnbandák egymás közötti leszámolása során, hanem családi otthonok falai között kerül sor? Számon tartjuk-e az erõszak áldozatai, elszenvedõi között azokat, akiknek testi épségét, biztonságérzetét, életét nem az elõttük ismeretlen támadó, hanem saját közeli hozzátartozójuk fenyegeti?