A kriminológia feladatai közé tartozik a bûnözõvé válás okaira adandó magyarázat, míg a viktimológiának az áldozattá válás folyamatát kell kutatnia. Nem kis jelentõségû annak tisztázása, mennyiben járultak hozzá az áldozat cselekedetei és tulajdonságai a bûncselekmény elkövetéséhez, azaz milyen az áldozat ún. viktimitási foka.

 Az áldozattá válást elõsegíthetik: személyi kör, az ember kapcsolata a szociális környezettel, a képzettség, valamint a tér és az idõ mint objektív adottságok. A személyi körbe sorolhatók a kor szerinti meghatározottság, az egészségi állapot, az áldozat helye a családban és a család struktúrája. Mindezeknek kiemelt a jelentõsége.

A családon belüli erõszak testi vagy lelki bántalmazás az elkövetõvel közeli vagy bensõséges kapcsolatban álló vagy állott személy ellen.

A lelki bántalmazás külön kiemelését az indokolja, hogy hatásaiban, következményeiben vetekszik a fizikai bántalmazással. Gyakran pszichés zavarokat, depressziót, esetleg öngyilkosságot eredményez.

 Ki kell hangsúlyozni, hogy a házasságban vagy élettársi kapcsolatban már nem élõ személyek közötti erõszak, valamint a családban élõ gyermekek, nagyszülõk vagy más rokonok sérelmére történõ bántalmazás is családon belüli erõszaknak tekintendõ.

 A családon belüli erõszak többféle módon jelenhet meg, attól függõen, hogy kire irányul. A családon belüli erõszak rendszeres, visszatérõ folyamat, amely egyre veszélyesebb jelenséggé válik. Miután a privát szférában történik, ezért nehéz a nyomon követése.

 A családon belüli erõszak dinamikája

 Az erõszak attól függ, hogy az illetõ mennyire és hogyan tanulta meg feldolgozni a dühét, valamint a stresszt és frusztrációt, ami minden ember életének szerves része.

 A fiúk és a lányok szocializációja egyaránt azon alapul, hogy meg kell felelniük a rájuk vonatkozó szerepeknek, és hogy ezen belül a férfi és nõ között "természetes" alá-fölérendeltségi viszony van.

A fiúk már korán megtanulják, hogy a nõket régtõl fogva a férfiak tulajdonának tekintették, akik ellenõrzésre, irányításra és fegyelmezésre szorulnak, akár a gyerekek. E célra egy férfi akár erõszakot is alkalmazhat.

 Ha a gyerek saját szüleit is erõszakos kapcsolatban látja vagy hallja, azt a következtetést vonja le, hogy a felnõtteknél az erõszak elfogadható és hasznos: aki erõszakot használ, az eléri, amit akar.  

Az erõszakos viselkedést elsõsorban azonban nem a környezetbõl vett minták alapján tanulja a gyerek, hanem a környezet reakcióiból. Az erõszakos férfinak ritkán kell tettei miatt negatív következményekkel számolnia a környezete részérõl. A bántalmazott gyakran maga is megerõsíti az agresszív viselkedést: passzívvá válik, megalázkodik, hogy elkerülhesse a további támadásokat, az életveszélyt.

 Gyermekkorukban úgy nevelik a nõket, hogy elhiggyék: a legfõbb céljuk a nagy Õ-re várni, majd jó feleségként anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak.  

A nõi szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az õ dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.