Bűnmegelőzésről

Kutatások

A nõk elleni, illetve a családon belüli erõszak jelenségének kutatása az utóbbi 10 évben intenzíven folyik, 2 nagy empírikus vizsgálatra is sor került az utóbbi 5 évben.

Az un. feleségbántalmazás nagyságrendjének mérése céljából került sor Morvai Krisztina kutatására, mely 1995 évben az összes magyarországi bíróságon jogerõre emelkedett olyan büntetõügyet vizsgálta, amelynek tárgya a sértett életének jogellenes kioltása volt. A kutatás ide sorolta az emberöléseket és a halált okozó testi sértéseket is. Morvai kutatása megállapította, hogy

§ több mint fele azoknak, akik erõszakos bûncselekményben vesztették életüket "családi ügy" áldozata lett,

§ a bûncselekményben meghalt nõk több, mint fele a házastársa vagy élettársa áldozatává vált,

§ a feleségük vagy élettársuk által megölt férfiak száma kevesebb, mint egyharmada a férj/élettárs által megölt nõi áldozatoknak,

§ az esetek 77 %-ában a bíróság megállapította, hogy az ölést megelõzõen a férfi már más alkalommal is bántalmazta (tettlegesen) az asszonyt. Ebbõl következõen rendkívül szoros összefüggés fedezhetõ fel az "asszonyverés" (azaz a házasságon, élettársi kapcsolaton belüli tettleges bántalmazás) és az "asszonyölés" (azaz a nõ életének kioltása) között,

§ a férfiak által feleségük/élettársuk sérelmére elkövetett, halálos végû erõszakos bûncselekmények 57 %-a puszta kézzel, eszköz nélkül történt,

§ Magyarországon majdnem minden héten megöl egy nõt a hozzá (formálisan) legközelebb álló vagy legközelebb állt férfi. Ez azt jelenti, hogy a háború óta eltelt idõszakban körülbelül 2600 nõ halt meg úgy, hogy férje (élettársa) megölte (agyonverte).

§ egy nõnek több mint négy és félszer nagyobb esélye van arra, hogy a saját otthonában a házastársa vagy élettársa oltsa ki az életét, mint egy férfinak.

A feleségbántalmazási cselekmények egy részére olyan körülmények között és oly módon kerül sor, amelyek nem csupán az alkotmányban "megalázó bánásmódként" meghatározott magatartásnak felelnek meg, hanem az ugyanott kínzásként, kegyetlen, embertelen bánásmódként megnevezett jogsértéseket valósítják meg. E körbe tartozik az alábbi történet, amelyben az elkövetõ szinte középkori kínzási módszereket alkalmazott élettársával szemben. Jogerõsen hat évi szabadságvesztést kapott.

"A vádlott ismeretlen okból több alkalommal megbüntette P.A-t, ütlegelte, különbözõ módszerekkel kínozta, ismeretlen eszközzel a combját, lábszárát sütögette. 1990. június elsõ hetében a vádlott több alkalommal, testszerte ütlegelte P.A-t.

1990. június 6. napján P.A. védelmet kért a vádlott apjától, de az elutasította. P.A. ezután bezárkózott az emeleti lakásba. A késõ esti órákban a vádlott az ajtót kifeszítette, s megöléssel fenyegetve ütlegelte P.A-t. 'Kivágta' õt a függõfolyosóra, ahol P.A. elesett. Utána a vádlott elõl lemenekült a lépcsõn az udvarra, de a vádlott visszarángatta, s könyörgése ellenére a lakásban az ütlegelést tovább folytatta. A rendszeres bántalmazásoktól keletkezett sérülések következtében a sértett belázasodott, erõs fájdalmai voltak, sérülései orvosi ellátást igényeltek. A vádlott 1990. június 8. napján fél 12 órakor kötszert kért az I/2. sz. lakásban lakó szomszédtól, hogy P.A. sebeit bekösse. Behívta a szomszédot a lakásba, ahol megmutatta a rossz állapotban, összeverve fekvõ P.A-t, akinek egyik karja feldagadt. A szomszédnak azt mondta, hogy nem engedi orvoshoz, mert 'beköpi'. P.A. olyan elesett állapotban volt, hogy a szomszéd megkérdezte a vádlottól, hogy mit fog csinálni, ha meghal. A vádlott erre azt válaszolta, hogy az nem érdekli, pusztuljon el.

Feltehetõen e beszélgetés hatására, rövid idõ múlva, a vádlott hozzátartozói taxival P.A-t az egyetemi klinika baleseti ambulanciájára vitték. P.A-t 1990. június 8. napján 13 órakor vették át az ambulancián, ahol sérüléseinek keletkezésére azt adta elõ, hogy három napja legurult a lépcsõn, egy emeletnyit gurult, karjait, fejét ütötte meg, két napja lázasnak érzi magát. Felvételekor 39,2 fokos láza volt, jobb karján elhalást, bal karján nyílt törést észleltek. Felvételét követõen a jobb karja megmentése céljából sürgõsségi mûtétet hajtottak végre. Végül a kart az elhalt részek miatt vállból amputálni kellett, de ennek ellenére P.A. életét nem sikerült megmenteni. 1990. június 9. napján 03 óra 40 perckor meghalt..."

A sértett mindössze huszonhét évet élt. Boncoláskor huszonhat, egymástól elkülöníthetõ sérülést találtak rajta, amelyek jóformán az egész testét befedték.

Az a tény, hogy az asszonyok életének kioltását kirívóan enyhe büntetéssel lehet 'megúszni' elsõsorban annak köszönhetõ, hogy e cselekmények jelentõs részben nem késsel, baltával vagy más eszközzel, hanem eszköz nélküli bántalmazással valósulnak meg, így szinte automatikusan halált okozó testi sértésnek minõsülnek. A fenti példa esetében az elkövetõ nem kívánta ugyan áldozatának halálát, de azzal szemben teljesen közömbös volt. Ennek hangot is adott.

A másik nagyszabású kutatás 1999-ben történt, mely Tóth Olga nevéhez fûzõdik. A vizsgálat annak feltárására irányult, hogy mennyire elterjedt a családon belüli erõszak a mai magyar társadalomban. Valamivel több, mint 1000 kérdõív kitöltésére és értékelésére került sor. A kutatás egyik jellemzõ adata, hogy a megkérdezettek 8 %-ával fordult elõ az együttélés folyamán, hogy férje/partnere erõszakkal kényszerítette nemi életre, s az ilyen áldozatok mindössze 13 %-a jelentette fel a hatóságoknál az elkövetõt. A teljes minta 28 %-a felnõttkori fenyegetettségben él, azaz a férje bántalmazta. A kutatás eredményei a szerzõ szerint azt mutatták, hogy a kérdés jogi szabályozása megoldott ugyan, de a hatóságok gyakran nem megfelelõen kezelik a problémát. Megoldatlan, esetleges az erõszakos fél terápiás segítése, s kevés az anyaotthonok, a segélyszervezetek száma, amelyek az erõszak áldozatait befogadhatnák. Az erõszak áldozataival foglalkozók anyagi és erkölcsi megbecsülése sem megfelelõ.

Az OKRI-ban "Nõk a börtönben" címmel 2000-ben Fehér Lenke és Parti Katalinempírikus kutatást folytatott az ország nõi büntetés-végrehajtási intézeteiben. Többek között azt vizsgálták, hogy a bûncselekményt megelõzõ - néha folyamatos - családon belüli erõszak, az otthoni bántalmazás mennyiben befolyásolja a késõbbi bûnelkövetõvé válást.

Jellemzõ adat, hogy a vizsgálatba bevont körben az élet, testi épség, egészség elleni bûncselekmények 70 %-át hozzátartozó (majdnem 60 %-át a házastárs, ill. élettárs) sérelmére követték el, és csak 29,6 %-a irányult idegen sértett ellen.

Az interjúalanyok csaknem 50 %-a nyilatkozott úgy, hogy partnere részérõl nemcsak megalázó bánásmódot, hanem rendszeresen fizikai bántalmazást is el kellett szenvednie, a bûncselekményt megelõzõ több éven, illetve több évtizeden (!) át. Az elkövetõk 1/5-e állandó konfliktusban állt partnerével, aki mások elõtt is gyakorta megalázó helyzetbe hozta. A meghallgatottaknak mindössze 1/6-a jelentette ki biztosan, hogy lelki és/vagy fizikai terror nem elõzte meg a bûncselekmény elkövetését.

A kutatás a családon belüli erõszak egyik tényezõjeként vizsgálta, hogy az alkoholos befolyásoltság és a késõbbi sértett által tanúsított lelki/fizikai terror mennyiben hatott közre a partner ellen elkövetett életellenes bûncselekmény megvalósításában. Az elkövetõk közel 1/5-e fogyasztott nagy mennyiségû alkoholt, az elkövetést megelõzõen, míg ez az arány a sértettek esetében több mint 50 %, melynek túlnyomó részében a sértett alkoholfüggõ volt. Családon belüli erõszakos bûncselekményt jellemzõen olyan nõk követtek el, akiket partnerük több éven, esetleg évtizeden át bántalmazott, s az agresszornak ezt a magatartását az esetek több, mint felében az alkoholfüggõség, ill. az alkoholos befolyásoltság erõsítette.

Megjegyzendõ, hogy az áldozati szerep dinamikus és nem statikus. Bizonyos hátrányos helyzetû, marginalitásban a társadalmi periférián élõ csoportok életét az elkövetõi és áldozati státus örökös körforgása jellemzi.

Az életközösségi konfliktusból származó bûncselekmények hátterében sokszor valójában a nõk elleni erõszak húzódik meg.

A házastárs, élettárs durva, erõszakos magatartásának huzamos ideje szenvedõ alanya, áldozata egy hirtelen indulat kapcsán, melynek eredményeként kitör az elmúlt években felhalmozódott minden szenvedés és megaláztatás, a korábbi agresszor ellen fordul, és elkövetõvé válik. Ezekben az esetekben tehát az történik, hogy a hosszan tartó áldozati szituáció szenvedõ alanya válik bûntettessé. Amikor az indulat indulattal, az erõszak erõszakkal találkozik a szerepek felcserélõdnek. A korábbi elkövetõ áldozattá válik és a korábbi áldozat elkövetõvé.

Vissza...