Az Európai Unió és az Európa Tanács családon belüli erõszakra vonatkozó dokumentumai ugyan szigorú értelemben nem jelentenek jogharmonizációs kötelezettséget, de a két szervezet tagállamainak jogalkotási folyamatait és tendenciáit vizsgálva megállapítható, hogy a családon belüli erõszak megelõzését és kezelését az európai államok fontos feladatnak tekintik.

 E vonatkozásban említést érdemelnek az elmúlt években e területen alkotott jelentõs új jogszabályok, például Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Írországban, ill. a volt szocialista országok közül Romániában és Szlovéniában.

 Néhány ország az un. Duluth-modell adaptálása révén, annak alapulvételével alakította ki a családon belüli erõszakkal szembeni fellépés európai modelljét (pl. Ausztria). A Duluth-modell az USA Minnessota államának Duluth nevû városáról kapta a nevét, ahol az 1970-es években a helyi civil társadalom kezdeményezésére komplex stratégiát alakítottak ki a probléma kezelésére. A modell lényege a sértett védelme, mely az állam hatóságai és a civil szervezetek együttes erõfeszítései révén, koordinált módon érhetõ el. Az eljárás a sértett magánindítványától függetlenül megindul, s a sértett érdekében, soron kívüli eljárásban un. távoltartó, korlátozó rendelkezésre kerül sor az elkövetõvel szemben. A magánindítványtól való függetlenség azért fontos, mert amerikai tapasztalatok szerint a családon belüli testi sértések többségét vagy nem jelentik be, vagy ha bejelentik is, könnyû testi sértésként ítélik meg. A családon belüli erõszak áldozatai már azok, akik egyáltalán kérnek segítséget többnyire krízisvonalakat és bántalmazott feleségek számára fenntartott menhelyeket vesznek igénybe.

 Az azonban megkérdõjelezhetõ, hogy az informális beavatkozások lehetnek-e olyan hatásosak, mint a büntetõjogiak.

Ausztriában 1997. májustól hatályos az a törvény, mely a családon belüli erõszak áldozatainak védelmét javítja. Az osztrákok a Duluth-i modellre építkeztek a koncepciójuk kidolgozásakor.

A törvény fontosabb rendelkezései:

A rendõrség akár a lakás tulajdonosát/bérlõjét is eltávolíthatja a lakásból, ha õ a bántalmazó; (tehát nem a bántalmazott kényszerül a közös lakás elhagyására ahogy arra nálunk nagyon sokszor példa adódik).

Ha a rendõrség tudomására jut, hogy már nem ez az elsõ bántalmazásos eset a családban, tehát veszélyes támadás esete forog fenn, akkor azonnal rendelkezhet a bántalmazó eltávolításáról, illetve megtilthatja, hogy a lakásba visszatérjen. Ilyen esetben azonnal elvehetik a lakáskulcsot is. A távoltartó rendelkezés a lakóházra, a lakóhelyhez vezetõ útra vonatkozik, melyet a rendõrség jelöl ki és közli az eltávolított személlyel. Ha a veszélyt jelentõ személy önként nem akar távozni, a rendõr kényszerítõ eszközöket alkalmazhat.

Az iménti távoltartó illetve visszatérést megakadályozó rendelkezések közvetett veszély esetén is alkalmazhatók, mégpedig ha az érintett a bántalmazást követõen fordul a rendõrséghez, és további veszélytõl való félelmérõl számol be.

Ha a bántalmazó a tiltás ellenére visszatér, pénzbírsággal sújtható. Bûnismétlés esetén pedig akár le is tartóztathatják az elkövetõt.

A rendõrség távoltartó rendelkezése 7 napig hatályos, de az érintett bíróság elõtt kezdeményezheti a bántalmazó eltávolítására vonatkozó ideiglenes intézkedést. (Ha a bántalmazott az intézkedéstõl számított 3 hónapon belül beadja a válókeresetet, az intézkedés hatálya automatikusan a válóper befejezéséig tart.) A kérvény benyújtására jogosít a lelki terror is, illetve ha a lelki bántalmazás következtében az érintett egészsége károsodást szenved és ezáltal az együttélés el-lehetetlenül. A bíróság ideális esetben 14 napon belül meghozza a bántalmazó eltávolításáról szóló ítéletet. Az ítélet az érintett személy kérésére kiterjedhet a lakás elhagyására, a visszatérés megtiltására, az elkövetõ bizonyos helyekrõl történõ kitiltására (pl. óvoda, iskola, munkahely, stb.), sõt arra is, hogy kerüljön mindenfajta kapcsolatot az érintettel. Az így hozott ítéletnek a rendõrség szerez érvényt.

A rendõrök addig maradnak a helyszínen, amíg a bántalmazó át nem adta a kulcsait és el nem távozott. Ez a védelmi ítélet polgári jogi rendelkezésnek minõsül, de ha az eltávolított nem tartja be a szabályokat és visszatér a helyszínre, az már büntetõ perhez vezet, ahol a bíróság szabadságvesztést is kiszabhat büntetési tételként.

 További áldozatvédõ rendelkezése a törvénynek, hogy az alacsony keresetû nõk (ill. áldozatok) az eljárás költségeit enyhítõ segélyt kérhetnek.

 Ha gyermek válik erõszak áldozatává, akkor az anya, mint törvényes képviselõ kezdeményezheti az ideiglenes intézkedés meghozatalát. De ha az anya fél megtenni ezt a lépést, akkor gyermek- és ifjúságvédõ egyesületek, illetve az önkormányzat is felkérhetõ erre a feladatra.

 Az áldozatnak nyújtandó segítség elsõdlegessége nemcsak a törvény szellemében, hanem abban is megmutatkozik, hogy a rendõröket a projekt keretében beiskolázták, s egy Intervenciós Központ (Bécs székhellyel) is védi az áldozatokat mindenek elõtt azokat a nõket és gyerekeket, akik a családon belül váltak erõszak áldozatává.

 Az Intervenciós Központ szolgáltatásai: információ, tanácsadás, az elõbb említett kérvény benyújtásához segítségadás, kíséret biztosítása a rendõrségi, bírósági ügyintézésben. A szolgáltatások ingyenesek (a külföldi nõk és gyerekek számára éppúgy, mint a helybelieknek). Emellett a Központ a többi ilyen szolgálatnak segítséget nyújt a jogszabály-értelmezésben, szakmai munkacsoportokat, elõadásokat, szemináriumokat, szakmaközi munkacsoportokat szervez, tanácsadással szolgál egyes segítõ szervezetek munkatársainak.

 Míg az Európai Unióba történõ belépésre, ez idõ szerint, még csak készülõdünk, az Európa Tanácsnak már hosszú évek óta tagja Magyarország. E szervezet ajánlásai, illetve a tagállamok közötti megállapodások más formái ezért a magyar állam számára is irányadóak. Ezek egyike a Miniszterek Bizottságának 1985. évi 4. sz. Ajánlása a családon belüli erõszakkal kapcsolatosan. Az Ajánlás egyebek mellett a következõ állami feladatokat fogalmazza meg:

  Fel kell hívni a közvélemény figyelmét a családon belüli erõszak nagyságrendjére, komolyságára és jellegzetességeire, annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedésekhez elnyerjék (a lakosság) támogatását;

 szolgáltatásokat kell létrehozni a családon belüli erõszak áldozatainak biztonsága érdekében, ideértve a menedékházakat, a tanácsadást, a lelki támogatást és az utókezelést;

 a családon belüli erõszak elkövetõi számára rehabilitációs programokat kell kialakítani;

 az olyan családoknak, amelyekben szexuális erõszakra, illetve vérfertõzésre került sor, támogató szolgáltatásokat kell nyújtani.

  Az Európa Tanács felhívta a tagállamokat, hogy jelentsék a szervezet számára a családon belüli, illetve a nemi erõszakra vonatkozó adatokat, így a jelenség nagyságrendjét az adott országban, valamint azokat a megelõzõ, büntetõ és jogorvoslási intézkedéseket, amelyeket megtettek.

  Az Ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden olyan jogi és egyéb intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy hatékonyan védjék a nõket az erõszaknak attól a formáitól, amelyek e nemet érintik. A dokumentum számos ilyen intézkedést nevez meg, s a nem jogi jellegû intézkedések közé sorolja egyebek mellett a közvélemény tájékoztatását, a nevelési programokat, amelyek célja a férfi és a nõi szerepekkel kapcsolatos felfogás megváltoztatása.

 Az Európa Tanács most ismertetett állásfoglalása közel másfél évtizede született. Mindenkinek komolyan kellene venni!