A bûnmegelõzésre nevelés akár a pedagógia új diszciplinájává válhat jelenünkben a téma rendkívüli aktualitása miatt. A pedagógia e speciális ága a mindennapok gyakorlatából táplálkozik és a mindennapok gyakorlatára kíván visszahatni. Teszi ezt elméleti alapokon abban a biztos tudatban, hogy a bûnt meg lehet elõzni tudatos ráhatással, társadalmi összefogással, tettekkel.

        A bûnmegelõzésre nevelés  mint a nevelés általában  a családban kell, hogy elkezdõdjön. A szülõk pozitív példája modellt kell jelentsen, ami utánzásra érdemes. A jellemes, erkölcsön életvitelre nevelés eleve a bûnmegelõzést szolgálja.

        Hazánkban évtizedeken át ateista nevelés volt a meghatározó, a vallásosság tabu témának számított. Úgy nõttek fel generációk, hogy az ún. világi erkölcsrõl is szerény ismeretekkel rendelkeztek. Az erkölcsi normákról legfeljebb az osztályfõnöki órákon lehetett hallani. Az ügyeskedõ, a kapcsolatteremtésbõl élõ, kevés munkával sokat keresõ ember lett a példa.  Az igazi értékek devalválódtak, vákuum keletkezett, válság alakult ki.

        Sajnos az amerikanizálódás, illetve az európaiság néhány momentuma se javított társadalmunk erkölcsi arculatán.

        A  médiahatás számos eleme tovább növelte a bûnelkövetéssel kapcsolatos problémákat. Az 1998-ban megfogalmazott �Erõszakmentes képernyõt!� � jelszóvá vált  felszólítás sajátos helyzetünkre utal.  A gyermekeink példaképei sok esetben nem a pozitív példát adó szülõ, pedagógus, rokon, sokkal inkább a televízióban, videón vagy éppen az Interneten megjelenõ hõs lett.

        A fenti nagyon vázlatos kórkép mintegy diagnózis, ami sürgõs változást, terápiát kíván. Tenni, tenni kell!  Mielõbb!  Minden nap rosszabb lehet, elszabadulhat a pokol.

        Valós társadalmi összefogásra van szükség, hogy a hazánk társadalmáról kialakított kép méltó legyen ezeréves múltunkhoz, hogy érdemes legyen hazánkba jönni pihenni, kikapcsolódni, üdülni, szépeket, érdekeseket látni és hallani.

Ki mit tesz a pozitív változás, a bûnmegelõzés érdekében?

        Amerikában az elmúlt években a restitúció fogalma terjedt el pedagógiai körökben. Annak lényege a sajátos �kárpótlás� elkerülése az által, hogy a kár létrejöttét megelõzzük. A hangsúly tehát a megelõzésen van, mint például az egészségnevelési programban.

        Nekünk se lehet más a feladatunk, mint a bûn elkövetésének megelõzése, ami a szülõk és a pedagógusok felelõssége, de a bûnüldözõ, rendteremtõ szerveké is.

        Ennek érdekében született e pedagógiai kézikönyv is a gyermek- és ifjúságvédelem, a bûnmegelõzés ismert és elismert szaktekintélyei által.

        E tartalmas kézikönyv alapján megvalósuló program minden bizonnyal eredménnyel biztat, sikerélménnyel kecsegtet.   Éppen ezért csak elismeréssel nyugtázható az alkotók, a kötet megjelenésében szerepet vállalók tevékenysége.

        Meggyõzõdésem, hogy maga e sajátos program kialakításának gondolata is rendkívül szerencsés. A korábbi rendõrségi iskolai szerepvállalás egyszeri alkalmi helyébe, olyan konkrét program kerül, aminek hatékonysága a személyiség alakulásának folyamatában minden bizonnyal érzékelhetõvé válik.

         A fentiek miatt ajánlom e kézikönyvet tanító- és tanár kollégáimnak a tudatos felhasználás reményében és biztatom a szerzõket, hogy egészítsék ki a kötetet jól hasznosítható videó-anyaggal.

         Javaslom az általános iskolákban dolgozó kollégáknak, hogy tudassák az alkotókkal tapasztalataikat, adják át egymásnak is módszertani ötleteiket, érzékeljék, hogy a közös ügy érdekében történik minden ez esetben is.

         A polgárbarát rendõr � aki maga is polgár -, a rend õre kíván lenni, nem csupán üldözõje, sokkal inkább megelõzõje a bûnnek.

         További javaslatok a szülõk iskolájával kapcsolatosak. A szülõk pedagógiai, pszichológiai, bûnmegelõzési kulturáltságának fejlesztése szintén közös ügy kell legyen, hisz a szülõszerep betöltése jelenünkben különösen problémássá vált.

         Olyan program további kidolgozására biztatom a kötet alkotóit, kiadóját, amit a szülõkkel, szülõknek, lehetne, kellene megvalósítani.

         E korszerû, újszerû program megismerése íme, máris újabb feladat megvalósítására motivál.

         A program elkészült. Rajtunk, pedagógusokon múlik annak megvalósulása, amihez sok sikert kíván:

 Dr. Nagy Andor

 Apáczai Díjas fõiskolai tanár a neveléstudomány kandidátusa